A ló általában koncentrált takarmányt igényel. Ha csak energiában, vagy/és fehérjében szegény takarmányokat nyújtunk neki, emésztőszervei megnagyobbodnak, következésképpen a rekeszizomra is nyomást gyakorolnak, a has lecsüng, így az állat hamarabb kifárad.
A legelő: Nagyon jó legelő az, amely megfelelő kondícióban képes tartani a kifejlett, munkát, végző lovat; a csikónak azonban még az ilyen legelő mellett is kiegészítésre van szüksége. Különösen áll ez a fogváltás idejére. Megfelelő csikónevelés legelő, vagy legalábbis tágas kifutó nélkül nem képzelhető el! A fölvett zöldtakarmányt föltétlenül zabbal vagy keveréktakarmánnyal kell kiegészíteni. Kedvező hatással van a legeltetés a vemhes kancák általános egészségi állapotára is. A gyors mozgást, nehéz munkát végző lovak számára azonban a legelő egyáltalán nem elengedő takarmányforrás, itt esetleg a zöldtakarmány istállóbeli etetése jöhet szóba. A legelő növényei közül a legkedveltebb az angolperje, a komócsin, ez ebirfélék, a magas szárú csenkesz és a taréjos cincor. Közepes értékű a cickafark és az útifű. A ló által legkevésbé kedvelt a bíborhere, a tippanfélék, a vöröscsenkesz és az ecsetpázsit. A mintegy hat-hét féle pázsitfűféléből, két pillangósfajból és a kiegészítő fűszernövényekből (pl. útifű, gyermekláncfű) álló legelőt megfelelőnek tartják. Kiegészítő növényre elsősorban annak a gazdag mikroelem- tartalma miatt van szükség.
Kaszált zöldtakarmányok: Az elmondottak érvényesek a levágott és az istállóban etetett zöldtakarmányokra is. A legeltetés és zöldetetés technikáját, szabályait a megfelelő alfejezetben ismertetjük.
A szénák: A legértékesebbek a pillangós szénák, elsősorban a lucerna-, a lóhere, és a baltacímszéna. A pázsitfűfélék takarmányértéke kisebb, különöse azoké, amelyek bugahányás után gyorsan elfásodnak (pl. a csenkesz- és ebírfélék). Azok viszont, amelyek jól emészthető szénhidrátokat gazdagok és a fejlődésük folyamán lassan fásodnak el (pl. perjefélék), lényegesen értékesebbek. A ló különösen kedveli a kemény szénákat (zabos bükköny, mohar).
Lucernaszéna: Energiatartalma közepes, a betakarítás időpontjától és a szár; levél aránytól függően 8-9 MJ DE/kg emészthetőnyersfehérje-tartalma 9-12%. Kalciumban igen gazdag (1,2-1,6%), de foszfortartalma sem elhanyagolható (0,2-0,25%). A legértékesebb a bimbózás elején betakarított széna. Mindegy 30% nyersrostot (ebből 10-10% a lignin) és 1,0-1,5 g/kg nátriumot tartalmaz. Kilogrammonként 6-9 g/kg a lizin- lés 15-30 mg/kg a karotintartalma.
Réti széna: (fűszéna). Közepes energia- (7,6-8,6 MJ DE/kg) és csekély fehérjetartalma a lucernaszénáénak mintegy a negyede, foszfortartalma pedig a fele. Átlagos nyersrost-koncentrációja 33%, kilogrammonként 0,4 g/kg nátriumot és 15-20 mg/kg karotint tartalmaz. Az említett takarmányokból granulátum, illetve pogácsa is készíthető, ezáltal a jelentős fehérje- és karotinvesztéség elkerülhető. (Hasonlóan kedvezők a tapasztalatok a teljes kukoricanövényből készült granulátum fölhasználásával.)