Gondolom, minden lószerető izgatottan várta az első lovas napját, amikor ezek a csodás állatok között lehetünk, simogathatjuk őket, ápolhatjuk, sőt még meg is lovagolhatjuk őket. De nem mindegy mindez, hogy hol, és hogyan történik, különben még a legbuzgóbb gyerek kedvét is el lehet venni a lovaglástól.
      Először is kell egy jó lovarda: egy megfelelő hely ahol a lovak ápoltak, az istálló rendezett, és az oktatók képzettek és tudnak vigyázni ránk és a lovakra is. Persze nem az a lényeg, hogy mennyire puccos az istálló, és milyen drágán ülhetünk fél órát ló hátán. De fő a biztonság! Nekem ez nem teljesen így történt. Először egy jónak ígérkező istállóba jártunk, ahova a szomszéd járt, és engem is elvittek. A lovak nem voltak jól tartva és az oktató se volt se kedves se képzett. Szóval hamar lejárt ez az időszak amíg oda jártam. Szerencsére egy jobb helyet találtunk, de erről majd később.
      Ha megvan a megfelelő hely, akkor kezdődhet a fantasztikus utazás a lovak világába. Az első lovaglás szerintem nagyon fontos, hiszen ez alapozza meg az első benyomást. Ha olyan lovat raknak alánk, aki még csak gyereket se látott, nem hogy felszerelést, az nem valami szerencsés választás. Jól képzett, tapasztalt, idős lónak kell lennie az első pacinak, aki megtanít az alapokra,leglábbis ez az ideális, de persze mindenhol lehet kivétel, és az se szentírás, hogy a lónak idősnek kell lennia, csak általában az idős lovak nyugodtak, sokat tapasztaltak, de láttam már olyan idős lovat is, aki nem bíart magával, és olyan csikót, aki szinte kezesbárány.
      Lehetőleg az ember futószáron kezdje a lovaglást. Ez több okból is jó: Nem kell olyan sok mindenre figyelni. Nagyon jól fejleszti az ülést is, és önbizalmat ad a lovakkal szemben. Én például nagyon sokáig voltam futószáron, de szerintem hasznos volt. Úgy érzem, hogy jó a tartásom, nem szoktak vele gondok lenni az edzéseken. Megéreztem, hogy hogyan is mozog a ló különböző jármódokban, lépésben, ügetésben, és vágtában. Valamint felkészített arra, hogy tovább haladhassak arra, hogy egyedül irányítsam a lovat. De ezt majd egy másik részben.
      Fontos a megfelelő ruházat, ami nem azt jelenti, hogy a legmárkásabb bőr csizma, meg sarkantyú stb. kell az első lovaglásra. Sőt, a pálca, a sarkantyú teljesen fölösleges, azt úgyse használhatod míg el nem érted a megfelelő szintet. De fontos, hogy legyen egy kényelmes nadrágod, ami lehetőleg hasonló legyen egy lovas nadrághoz, ami testhez simul. Valamint egy olyan cipő, aminek van egy kicsi sarka, ami lehetővé teszi, hogy ne csússzon bele a lábad a kengyelbe.
      De ami a legfontosabb a kobak! Sok helyen nélküle nem is engednek lóra ülni, de olyan helyeken általában lehet kölcsönbe kapni. Van még a gerincvédő is ami fontos lehet, de az majd akkor lesz igazán szükséges amikor terepen mentek, vagy ugratsz. Persze a bajt sose árt megelőzni!
      Fontos a lóval való kapcsolat. A lovas élet nem abból áll, hogy oda megyünk felpattanunk a lóra, és mikor vége leugrunk és megyünk is haza. A lovat gondozni kell, ápolni, megismerkedni vele. Nálam ez úgy volt, hogy mire odaértünk (akár fél órával előbb is értünk oda) a ló már készen állt, csak a kantárt kellett rátenni, és mehettünk is. De mindig megsimogattam, beszéltem hozzá, hogy szokja a hangomat, és lovaglás után mindig megdicsértem paskolással, és almával is. Mára már én szerszámozok, (csutakolást azt még mindig elvégzik helyettem, bár azt is szívesen csinálnám. De persze volt olyan alkalom amikor  én csináltam) lovaglás után zabla mosása, ló áttörlése, nyeregalátét kiterítése ha izzadt, lónak alma, paskolás, és visszavezetés vagy a helyére vagy a karámba. Ezek hozzá tartoznak a lovas élethez. 

Első rész rövid tartalma: egy jó istálló keresése, első lovaglás fontossága, mindent az alapoknál kezdjünk, a futószárazásnál, ruházat, kobak!, lóval való kapcsolat.

~Az egész oldal, saját írású, a saját gondolataim és "tapasztalatom" van benne, ezért kérlek ne másold le az oldalt, és értékeld a munkámat~
(a szerk.)