Az előző részben megosztottam veletek, hogy mit gondolok a jó lovardáról, ruházatról, a  lóval való kapcsolatról, és a futószárazásról. Most mikor eljön a nap, mikor ló közelébe kerülsz, felülhetsz a hátára, és élményeket szerzel, annak jónak kell lennie.
       Az első lovaglás: Tegyük fel, hogy ott állsz az istálló előtt, kezedben a kobakkal, rajtad egy kényelmes akár lovagló nadrág, akár valamilyen másik nadrág, lábadon egy kényelmes, sarokkal rendelkező cipővel, lehet, hogy el kap az izgalom, néha egy kicsi félelem. Fel kell ülnöd egy nálad 2-szer nagyobb (vagy többször nagyobb) állatra, akinek a súlya, többszöröse a tiednek, irányítanod kell, uralnod kell a lovat. Igaz ezeket majd később kell csak gyakorolnod, megtanulnod, de ez is felmerülhet benned. Mikor belépsz az ajtón, hallod a ló rágcsálását, ahogy ropogtatja a szénát, legyen a farkával, hogy elhessegesse a legyeket, és olyan nagynak irányíthatatlannak tűnik. Feltűnik az oktató, aki kedvesen mosolyog rád, megismertet a lóval, akin ülni fogsz, te megsimogatod puha orrát, és elszáll a félelmed. Az oktató felszerszámozza, de közben mutatja, hogy mit hogyan kell, hogy te is megtanuld. Kivezeti a körkarámba, felsegít a lóra, és te már rajta ülsz. Azon a lovon, akitől ezelőtt néhány perce még féltél, de most már szárnyalsz a boldogságtól. Hirtelen megindul alattad, ruganyos, egyenletes léptekkel. Először összerezzensz, mert ilyet még nem tapasztaltál, de utána egyre jobban ellazulsz, és élvezed a dolgot. Utána jönnek a feladatok, amiket az oktató mond. Próbáld meg elengedni a nyerget, egyszer egy kézzel, majd a másikkal, aztán mind a kettővel, azokat tedd csípőre, körözz a kezeddel, érints meg a ló nyakát, a farát, majd a jobb kezeddel a bal lábadat, a balkezeddel a jobb lábadat. Majd mire észbe kapsz, sajnálattal veszed észre, hogy vége is az órának. Megveregeted a lovad, aki később talán a kedvenc lovad lesz, mikor végeztek, adsz neki egy almát, vagy valami ló csemegét.  
      Ez úgy hangzott, mint egy álmodozás, lehet, hogy az is volt, de valami ilyesminek kell lennie az első lovaglásnak. A lényeg az, hogy futószáron kezdd mindenképpen. Az nem valami szerencsés, hogyha felültetnek egy 2 m-es lóra, és gyerünk, épp megy egy csoport terepre, gyere te is! Ha jó helyen vagy, akkor először futószáron kezded a lovaglást. Ahogy írtam, gyakorlatokkal fogod erősíteni az önbizalmadat, és ez mind azt szolgálja, hogy később ne a szárba kapaszkodj, amikor majd egyedül mehetsz futószár nélkül, és az egyensúlyodat fejleszti.
        A második lovaglás: Újra eljött a nap, amikor gyomrodban érzed az izgalmat, ismét fel fogsz ülni a lóra, és el is felejtetted, hogy múltkor milyen jót szórakoztál. Ott állsz az istálló előtt, szorongva, de mikor belépsz, végigsimítod a ló nyakát, akin ezelőtt is ültél, elszáll a félelem. Most már besegítesz a ló szerszámozásába is, kivezeted a pályára, megpróbálsz egyedül felülni. Újra lépésben gyakorlatokat végzel, de már sokkal ügyesebben megy, nem lepődsz meg amikor elindul alattad a ló. Az óra vége felé, megkérdezi az oktató, hogy megpróbálsz-e ügetni. Kicsit félénken azt mondod, hogy igen, pedig nagyon szívesen mennél, de lehet, hogy egy kicsikét félsz. De amikor az a csodálatos állat elindul alattad, te kapaszkodsz a nyeregbe az oktató mondja az utasításokat, akkor rájössz, hogy nincs is mitől félned. Egyre jobban belejössz abba, hogy fel állj, és le ülj, majd már megy egyedül is. Megpróbálod egyszer az egyik kezeddel elengedni, majd a másikkal a nyerget, majd mind a kettővel. Majd mikor a ló visszavált lépésbe bánkódsz amiatt, hogy vége. Ismét megveregeted, adsz neki ló csemegét, és a kocsiban hazafele szomorkodsz, mert el kellett jönni.
      Ez is egy álmodozó részre sikeredett, de a lényeg benne van. Lehet, hogy nem ügetsz már a második órán, mert nem szeretnél még, vagy az oktató látja azt, hogy még nincs meg a kellő egyensúly, önbizalom. De ezért nem kell elkeseredni, hiszen, előbb- vagy utóbb, biztos, hogy fogsz, de akkor legalább felkészül leszel rá.
      A harmadik lovaglás: Ismét lovon ülsz, elvégezted lépésben a gyakorlatokat, majd ügettél egy kicsit, úgy, hogy nem kapaszkodsz a nyeregben. Megismerkedsz az ügetés fajtáival, a könnyű-, a tan-, és a könnyített ügetéssel. Ügyesen végrehajtod a feladatokat, egyre jobban belerázódsz a dologba, míg nem a végén megkérdezi az oktató, hogy nem szeretnél-e vágtázni. Ismét megijedsz, hiszen a TV-ben láttad a galopp versenyeket, láttad a gyorsaságot, a lovak erejét, de kíváncsi is vagy, és szeretnél vágtázni, hát beleegyezel. Elindultok ügetésbe, te leülsz tanügetésbe, aztán a ló átvált, egy teljesen szokatlan jármódba. Érzed a ritmusát a vágtának, érzed, amikor a levegőben lebegtek, ismét egyre jobban ellazulsz, sarkadat leszorítod, kihúzod magad, térdeddel lazán kapaszkodsz és könnyedén követed a ló mozgását. Teljesen átéled a vágtát, amikor az oktató jelez, és visszaváltottatok, ügetésbe majd lépésbe. Aztán mikor megkérdezi, hogy na milyen volt? Fülig érő szájjal mondod, hogy nagyon jó.
       Itt is lehet, hogy nem vágtázol rögtön a harmadik óra, vagy a negyediken. Ennek is eljön az ideje, amikor felkészült vagy rá. Mindig fontos, hogy kövesd pontosan az oktató utasításait: nyomd le a sarkad (néha nem olyan könnyű, de különben beleszorul a kengyelbe a lábat, és ha netán esel, akkor nagyon rossz vége lehet  a dolognak), húzd ki magad (ha görnyedten ülsz a lovon, az egyrészt csúnya, másrészt pedig megszokod, és helytelen lesz a testtartásod, és nem lesz meg  a sarok-csípő-váll vonal), a lábadat told előre, vagy húzd hátra (fontos, hogy jó helyen tartsd a lábad, mert ha majd neked kell hajtanod a lovat, könnyebb lesz, hogyha a megfelelő helyen tartod). Stb.

2. rész tartalma: első lovaglás, futószáron lépés, ügetés vágta, gyakorlatok fontossága.

~Az egész oldal, saját írású, a saját gondolataim és "tapasztalatom" van benne, ezért kérlek ne másold le az oldalt, és értékeld a munkámat~
(a szerk.)