Hogyha már biztonságosan lovagolsz mind a három jármódban a pályán, elérkezett az idő egy jó kis tereplovaglásra. Én személy szerint nagyon imádom de rengeteg mindenre kell odafigyelni.
Fontos, hogy olyan lovon ülj, akit ismersz, akiről tudod, hogy hogyan reagál különböző helyzetekben. Hogyha erre nincs lehetőség, akkor kérdezd meg az oktatót, hogy milyen is a ló. Terepre általában kisebb nagyobb csoportokban szokás kimenni. Egyedül (legalább is az én lovardámban) szigorúan tilos. . Hogyha bármi baj történik akár veled, akár a lóval, akkor nincs ki segítsen. Hogyha csoportban lovagoltok, figyelni kell a másik lovasra is. Az ős lova és a te lovad, hogy jönnek ki egymásra. Egyszer megtörtént velem, hogy nem tudtam, hogy az én lovam pikkel a mögöttünk jövő lóra, ugyanis két külön karámban voltak, nem ismerték egymást. Kanyarodtunk, és a lovam egyszer csak megállt. Hátranéztem mit történt, talán könnyít magán vagy valami, de akkor éreztem, hogy kirúg a hátsó lábával. Gyorsan előre hajtottam, hogy ne történjen semmi gond se. Már a lovaglás előző részén is éreztem, hogy a lovam sunyít, nem érzi jól magát. Ezért nagyon fontos a megfelelő távolság, amikor egymás mögött lovagoltok. Ha túl közel vagytok egymáshoz az se jó, de ha túl távol az se. Ilyenkor megmakacsolhatja magát a ló, és nem megy tovább, vagy épp ellenkezőleg elkezd vágtázni, hogy beérje a másikat. Fontos a minimum 1 lóhossznyi távolság. Hogyha bármi baj történik akár veled, akár a lóval, akkor nincs ki segítsen. Na de előbb beszéljünk a tereplovaglás jó oldaláról.
Amikor terepen lovagolsz az sokkal felszabadultabb mint a karámban. Itt nincsen helyes láb, ugyanis nincs kerítés sem. A vágta az gyorsabb, más az ülése, az úgy nevezett vadász vágta, hogyha jól tudom. Olyankor egy kicsit ki kell emelkedni a nyeregből, és enyhén előre kell dőlni. Én ezt jobban szeretem, mint a másik vágtatípust.
Fontos, hogy terepen ura legyél a lovadnak. Nagyon élvezetes a lovaglás, de terepen minden sokkal „élőbb” mint a karámban. Egy felszálló madár, egy közelgő autó, vagy traktor, megijesztheti az amúgy nyugodt lovat is. Ilyenkor fontos, hogy rendesen fogd a szárat, hajtsd a lovat, és próbáld megnyugtatni.
Terepen esni szerintem veszélyesebb mint a karámban, ahol homokra, vagy fűre esel. Itt azonban, lehetnek kövek, tüskés bokrok stb. Fontos a kobak viselése, és a gerincvédő is hasznos lehet. Saját sztori:még régebben, akkor már sokadszorra voltam kint terepen vágtázni készültem az egyik kedvenc lovammal. Akkor még nem volt rajtam a gerinc védő de kobak az igen. Szóval be akartam ugratni vágtába, de kiesett a kengyelből a lábam, és még ilyen köztes állapot volt, gyors ügetés. Hát én pattogtam a nyeregben, és amikor beugrott vágtába, elvesztettem az egyensúlyom és leestem. Végigszántottam a hátam, és a kezem is. Utána tiszta horzsolás volt, az egész hátam, és eléggé kellemetlen volt a forró vizű fürdés. De ez csak a kisebbik baj, ami megtörténhet az emberrel.
Most akkor tényleg szeretnék beszélni a tereplovaglás jó oldaláról. Nincs annál élvezetesebb (számomra legalábbis) amikor kedvenc lovaddal a naplementében vágtázol. Vagy a térdig érő fűben átsétálsz lovaddal. Vagy amikor a nyári melegben beérkeztek a hűs erdőbe, ahol mind a ketten szusszanhattok egy kicsit.
Remélem, hogy mindenki élvezni fogja a tereplovaglást, ugyanis nagyon élvezetes tud lenni.

~Az egész oldal, saját írású, a saját gondolataim és "tapasztalatom" van benne, ezért kérlek ne másold le az oldalt, és értékeld a munkámat~
(a szerk.)